Petar Vukov
Szabadkától Hollywoodig és a feledésig
(Fülöp Ilonáról – egy szabadkai magyar írónőről, a XX. század elejéről)
BEVEZETŐ
A messze távolban elért siker időnként egyet jelent a szülőföldi feledéssel és ezáltal valahogy ismét csak megerősítést nyer az a közmondás, miszerint: ha valaki kikerül látókörünkből, arra a feledés homálya borul.
Ilyen ez a történet Fülöp Ilonáról1 – történet a sikerről és a feledésről.
Történetünk elején, az I. világháború előtt, Szabadka már megszerezte a közép-európai városok szerkezeti-szervezeti felépítését. Sok új palota épült, néhány templom és a városháza, már akkoriban megformálódott a ma is létező városmag, és ugyancsak kiépült Palics-fürdő is. Van már villanytelep, az utcák kikövezve, kivilágítva, fasorok telepítve, parkosítva, közlekedik már a villamos, a vasút, a telefon és a távíró pedig összekapcsolta a várost a világgal. Szabadka az akkori Magyarország harmadik legnagyobb városa, és mégis... egyesek számára megmaradt provinciának. Hiszen, a világvároshoz képest minden más provincia, különösképpen a művészek és a tudósok számára, mivel csupán a központban zajlik az igazi, a nagybetűs Élet, és ott található minden jelentősebb intézmény és csakis ott élnek alkotók. Máskülönben, a szabadkaiak akkori mentalitása valóban provinciális volt, életfilozófiájukban pedig csak a biztosra mentek. Ez pedig valóban nem kedvezett az újnak, a tényleges alkotói értékek befogadásának, így Szabadka igazi nagyságai, Csáth és Kosztolányi is igazán akkor váltak népszerűvé, amikor elhagyták szülőföldjüket.
Így tűnt ez Fülöp Ilonának is. Noha már megjelent Kacag a sátán című novelláskötete, a két legjelentősebb magyar nyelvű szabadkai lap munkatársa, mégis elvágyódik Szabadkáról, nagyvárosba szeretne menni. És akkor, 1914-ben, valóra válik álma, közvetlenül a háború előtt New Yorkba utazik. Nem Budapestre, hanem az óceánon túlra, Amerikába. Hogy sikert érjen el és, hogy ...elfeledjék.
Elment az írónő, de könyve itt maradt, még ma is megtalálható a Városi Könyvtár Helytörténeti Gyűjteményében, Szabadka bibliográfiájának II. füzetében 743. szám alatt2 pedig ezt olvashatjuk róla:
,,FÜLÖP, Ilona
FÜLÖP ILONA: KACAG A SÁTÁN. A címlap Oláh Sándor rajza. Szabadka, 1913. – Nyomtatott Fischer és Krausz könyvnyomdájában Szabadkán. [1913]. -15, [2] p., 20 cm
GB
(Z II 321)"
A könyvön és a bibliográfiai meghatározásokon kívül a szabadkai Könyvtár nem rendelkezik semmilyen más adattal sem a szerzőről. Fülöp Ilonát nem említik sem az irodalomtörténészek, sem az irodalmi lexikonok, sem Magyarországon, sem Vajdaságban. Személyesen is felvettük a kapcsolatot az irodalmi örökség mérvadó ismerőivel, de egytől egyig mindegyikük – dr. Bori Imre, Dévavári Zoltán és dr. Vajda Gábor is – udvariasan azt válaszolták, Fülöp Ilona neve ismeretlen a számukra.
Fülöp Ilona írónő teljesen feledésbe merült. Az igazsághoz tartozik persze az is, hogy a két háború közötti magyarországi Filmlexikon3 jegyzi a nevét: ,,Fülöp Ilona, írónő. Tavaszi zápor című darabját Fejős Pál vitte filmre."
Annak ellenére, hogy a filmet az után forgatták, hogy megjelent novelláskötete, azt is ki tudja miért, senki sem emlegeti, tehát jó lenne utánanézni, milyen volt annak idején a budapesti fogadtatása.
Emellett, még negyed századdal ezelőtt városunk fia, Steinfeld Sándor a nemzetközi nőnap alkalmából írt cikkében Fülöp Ilonát úgy emlegeti, mint városunk valószínűleg első újságírónőjét és idéz 1913-ban megjelent cikkéből, amelyben a feminista világkongresszus résztvevőinek palicsi és szabadkai látogatásáról számolt be4. A Duna Televízió 1996. őszén kétszer is bemutatta a Tavaszi záport, ám az Szabadkán teljesen észrevétlen maradt5.
A Kacag a sátán című könyv kiadási évéből látható, hogy Fülöp Ilona fiatal írónőként az akkor már népszerű Csáth Gáza és Kosztolányi Dezső kortársa volt, de hogy vajon kapcsolatban állt-e velük, erről semmit sem tudunk. Talán azt is mondhatnánk, hogy a két nagy író sikere is, többek között, hozzájárult ahhoz, hogy Fülöp Ilona írónő neve feledésbe merüljön.
Egy levél hollywoodból egy szabadkai barátnak
Joso Šokčić6 újságíró és költő, 1953-ban szabadkai címére, a Kosztolányi Dezső utca 8-ba levelet kap Fülöp Ilonától, Hollywoodból, amelyben megküldi a kért adatokat önmagáról, csakúgy, mint fényképét7. (Šokčićnak talán erre a Szabadkai újságírás 100 éve 1848–1948. című könyvéhez van szüksége)8
Mellékeljük Fülöp Ilona géppel és kézzel írt levelének valamint a borítéknak a fénymásolatát.
Pontosan 40 évvel azután, hogy Fülöp Ilona szavai az óceánon túlról megérkeztek Joso Šokčićhoz, vagyis 1993-ban, Slavko Matković irodalmár és főkönyvtáros felfedezi ezt a levelet, de sajnos korai halála megakadályozta abban, hogy megírja cikkét Fülöp Ilonáról, s hogy ezáltal megmentse őt a feledéstől.
Már első pillantásra meglepetést okoz Fülöp Ilonának a saját művei iránti viszonyulása. A Tavaszi zápor forgatókönyvét egyáltalán nem említi, Szabadkán megjelent könyvének címét elhallgatja, és azt írja róla: ,,...nem kell rá emlékezni másnak." Talán ez az amerikai életritmus következménye, amely nem nagyon törődik a múltbéli babérokkal, mindig új és újabb sikereket követel. Neki nem sikerült több forgatókönyvet eladnia, mivel levelében azt írja, hogy ,,...a filmiparban van technikai állásom.", de úgy tűnik, Amerikában újabb könyve sem jelent meg s emiatt talán ezért is árulkodik a levél arról, hogy egy olyan alkotó írja, aki múltbéli munkásságát és törekvéseit elfojtja magában. A béka megfeledkezett arról, hogy egyszer herceg volt – mondja jelképesen egy mese. Vagy talán ez a feledékenysége abból az érzésből adódott, hogy mindez ,,olyan rég volt – mintha sohasem volt". Hiszen a könyv négy évtizeddel korábban jelent meg, a film pedig két évtizeddel a levél keltezése előtt készült. Valóban régen, mintha sohasem lett volna. És a szavak a levél elején ,,...régesrégen jöttem el onnan, gondoltam, talán már senki sem emlékszik rám" kifejezésre juttatják az idő romboló erejével kapcsolatos érzéseit is. A másik, ami a levélből azonnal kiviláglik: Fülöp Ilona Šokčić karrierje iránti érdeklődése miatti őszinte öröme, meghatottsága és hálája, és azért, mert vannak még emberek, akik még gondolnak rá.
Fülöp Ilona címét9, születési dátumát10, anyja vezetéknevét11 és a templom nevét12 megfelelő szám alatt a megjegyzésekben dolgozzuk fel.
(Fülöp Ilona szülőháza, a mai Vuk Karadžić utca 6-os számú épülete)
A hírlap cikke Fülöp Ilonáról
Az itteni Hírlap 1929. febr. 10-ei számának 9. oldalán nagy, három hasábos írást közöl ,,Fülöp Ilonka Suboticáról elindult újságírónő amerikai karrierje" címmel. A cikk igazi dicshimnusz az írónőről, amelyet tulajdonképpen egy nagy amerikai magyar lapból vettek át. Terjedelme miatt eltekintünk teljes közlésétől, inkább csak kivonatosan ismertetjük és meséljük át.
A szerkesztőségi bevezetőben arról olvashatunk, hogy ,,Fülöp Ilonára még sokan emlékeznek Szuboticán, erre a különös fekete lányra, aki csupa lázongás és a vidéki keretekbe beilleszkedni nem tudó akarat volt....talán az első újságíró a vidéki sajtóban és innen indult el az útjára, amely elvezetett Hollywoodba. Az egyik nagy amerikai magyar lapban....cikk jelent meg ezzel a címmel: " A Palicsi tótól a Csendes Oceánig" ...és ez a nagy cikk Fülöp Ilona érdekes karrierjéről szól.,, A folytatásban a szerkesztőség átveszi az írás érdekesebb részeit, úgy ítélve meg, hogy az ,,Szuboticán nagyon sokakat fog érdekelni."
,,A Palicsi tótól a Csendes Óceánig igen nagy az út, de még ennél is hosszabb, nehezebb, göröngyösebb, fájdalmasabb és keservesebb út vezet a Bácskai Hírlap szerkesztőségéből a hollywoodi szcenárió írásáig.... Fülöp Ilona harcos kedve, tehetsége és munkabírása kellett ahhoz, hogy a végére tudjon érni ennek az útnak...Az élet forradalmárja Fülöp Ilona, örök vándor és örök álmodozó. aki éppen úgy él most hollywoodi sikereinek bizonytalan biztonságában, mint élt a Bácskai Hírlap szerkesztőségében messzi idegen földekről álmodozó fiatal lány, aki volt.
Volt... egy ragyogóan szép, kalandos természetű, egyedül élő lány. Fülöp Ilona barátnője volt, és ha a két lány együtt beszélt az életről, a magyar vidéki kisvárosok reménytelen levegőjében, ez a kalandos természetű lány volt az, aki csodás színekkel ecsetelte... az idegen földnek vonzó bizonytalanságát. Fülöp Ilonát a család kötötte, amely még azt sem helyeselte, hogy egyetlen lányuk irkafirkálással foglalkozik és holmi haszontalan költők társaságában tölti el a fiatalságát.
A kalandos természetű lány azonban egy szép napon eltűnt Szuboticáról. Fülöp Ilona Párisból és Londonból kapott tőle lapokat. És egy másik szép napon, talán éppen a levelezőlapok hatása alatt, Fülöp Ilona összecsomagolta a ruháit, jegyet váltott a bécsi gyorsra és otthagyta Szuboticát és a költő barátokat: Somlyó Zoltánt, meg Gyóni Gézát és elhagyta a családot is, amelyet csak New Yorkból értesített, hogy szerencsésen megérkezett...
Tizennégy amerikai év és ebből három Hollywoodban. Tizenegy az amerikai magyar újságírás keserves kenyerén. A Bányászlap, Berkó Képes Újsága, az Amerikai Magyar Népszava íróasztalai mellől hozta őt Hollywoodba az örök keresés. És amit a tizenegy robotos év elvett az életéből, azt kamatosan visszaadta Hollywood, mert a magyar betűvetés reménytelenségéből a siker és elismerés felé vezető útra vitte.
Ez se ment könnyen és simán. Hollywoodban is vártak rá nagy kiábrándulások, nagy nyomorok, amelyek ellen egyforma erővel kellett küzdenie. És küzdött. Küzdött úgy, hogy tehetségével és egy magyar rendező-zseni megértésének segítségével áttörte a hollywoodi stúdiók sokszor bevehetetlen várát. Szcenáriót adott el és szerződést kapott. Az első szcenáriója,...mely rövidesen megfilmesítésre is kerül, egy kis cseléd, reménytelen kis szürke ember élete és megdicsőülése. Edényt súrol, gyereket dajkál és csizmát pucol... amikor egyszer csak a kisasszony udvarlója meglátja őt a virágba borult almafa alatt és megejti... amikor azután jelentkezik a baj...gazdája is kidobja a kis cselédet, az apja is kidobja és egy éjszakai mulatóban súrolja aztán a padlót, amíg csak bírja. Ott a mulatóban születik meg a gyereke, a mulató táncosnőinek lelkiismeretnyugtató gondoskodása mellett. Ám egy gyerekvédő egyesület tudomást szerez a dologról, a gyereket elveszik a kis cselédtől, aki dühében megveri a virágos almafát s aztán a templomba megy felelősségre vonni Máriát. Mert megőrül fájdalmában a kis cseléd és felmászik Mária szoborra, hogy elvegye tőle a gyereket. Annak se legyen, ha neki nincs. ...amikor a kis cseléd leesik róla, az élete is ott marad a földön. – Felkerül a mennyországba. Cseléd angyal lesz, kiszolgálja a nagysága-angyalokat és aranydézsából aranykefével súrolja a felhőket és smirglizi a csillagokat, amikor egyszer letekintvén a földre, látja, hogy a virágbaborult almafa alatt egy szőke kislány – éppen olyan, mint ő volt tizenöt év előtt – vár egy fiúra. Nagyon megharagszik, leönti az aranydézsa tartalmát a földre és elered az eső. A szőke lány ijedten fut be a házba és valahol egy fiú, aki a leányhoz sietett, gyorsan beugrik a kapu alá. Az almafa alatt nem áll már senki és az eső csak esik, esik."
A cikk megjelenésének idején a Tavaszi zápor még nem készül, arra csak 1932-ben kerül sor, francia-magyar koprodukcióban. Fejős Pál (1898 – 1963) rendezte, akit ,,a hangos film első évei egyik legjelentősebb alkotójának"13 tartanak. A főszerepet Annabella (igazi nevén Susanne Georgette Charpentier, szül. 1910-ben)14 alakította. A film világsikert aratott, a főhős neve után Marie címmel, a kritika pedig azt írta róla: ,,mértéktartó eszközökkel élő, humanista eszményeket hirdető cselédtörténet"15.
Az, ami ezt a melodrámát, véleményünk szerint, kiemeli a sokaságból és ma is elfogadhatóvá teszi – az a főhős LÁZADÁSA, ami olyképpen jut kifejezésre, hogy a cselédlány szerint Máriának sincs joga a gyermekére, ha már az emberek elvették az övét. Amikor pedig az égbe jut, cselédangyalként mennyei esővel akadályozza meg, hogy az övéhez hasonló sors megismétlődhessen a Földön. Ebben a lázadásban egy pillanat alatt felfedezhetjük Fülöp Ilona fő jellemvonását, azt a lázadást, amely alkotói munkásságának és lázadó lelkületének hajtóereje volt.
A múló évek, évtizedek megmutatták, hogy a Hírlap 1929-es cikke sem volt elegendő ahhoz, hogy hosszabb ideig fenntartsa Fülöp Ilona emlékét, aki így szülőföldjén már csak Joso Šokčić és esetleg egy-két barát emlékezetében élt. Amikor azután ők is elhaltak, az írónőre a teljes feledés homálya borult.
De íme, most a XX. század végén, Šokčićnak és Matkovićnak köszönhetően, akik e sorok írójának kezét vezérlik, feltámadt szülőföldjén Fülöp Ilona és velünk együtt utazik az új évezredbe, hogy egybekapcsolja korát és a miénket a jövővel.
Fülöp Ilona életrajza
Fülöp Ilona Joso Šokčićhoz írt levele és a Hírlap karrierjére való emlékeztetése alapján rekonstruálhatók az írónő életének és munkásságának legfontosabb mozzanatai:
FÜLÖP ILONA Szabadkán született, a mai Vuk Karadžić utca 6-ban, 1891. május 21-én. Apja Károly, vasutas, anyja Josepha Velinszki háztartásbeli, városi énekesnő a Szent Teréz templom énekkarában. Novellákat írt, film-forgatókönyvet és a szabadkai sajtó első újságírónője volt.
Az USA-ba való elutazásáig hivatalnokként dolgozott a szabadkai Magyar Hitelbankban és írt a Bácskai Hírlapnak valamint a Bácsmegyei Naplónak.
1913-ban kerül ki a nyomdából Kacag a sátán című novellás-kötete, 1914. májusában pedig testvéréhez utazik, New Yorkba. Amerikában 1915-ben ment férjhez Nicolaus Murrayhez16.
New York-i évei közül az első 11-ben újságíróként dolgozott az amerikai magyar lapokban, a Bányászlapban, Berkó Képes Újságában és az Amerikai Magyar Népszavában, Hollywoodba pedig 1926-ban költözött át.
Forgatókönyve alapján 1932-ben készült a Tavaszi zápor című film, francia-magyar koprodukcióban, Fejős Pál rendezésében és amely világsikert aratott Marie cím alatt.
Novelláinak, tárcáinak és egyetlen film-forgatókönyvének témája a nő szerencsétlen sorsa, alárendelt helyzete és az ez elleni lázadás.
1921-ben meglátogatta Szabadkán hozzátartozói sírját.
Hollywoodban hunyt el 1954-ben17.
Fülöp Ilona (szabadkai) bibliográfiája
Fülöp Ilona irodalmi munkásságának nem teljes három éve alatt a szabadkai sajtóban 21 szövege jelent meg, amelyek közül négyet megjelentetett kötetében is (egyiket valamelyest módosított címmel). A Bácskai Hírlapban 18 szövege jelent meg, a Bácsmegyei Naplóban pedig három. Megjegyezzük azonban, hogy ezek a számok nem tekinthetők teljesnek, mivel a szabadkai Könyvtár nem rendelkezik az említett lapok minden számával abból az időből. Szövegeinek fele újságírói, másik fele szépirodalmi. Mindegyik a tárcák helyén jelent meg, leggyakrabban az első oldal alsó felében. Leggyakoribb témája – a nő.
Kacag a sátán című kötete 20 szöveget tartalmaz, amelyek közül, mint azt már említettük, négy először az újságokban jelent meg, tehát teljesen új 16 szöveg.
Amerikába történt elutazását követően Fülöp Ilona Szabadkán csak még egy szöveget jelentetett meg, 1931-ben. Vagyis összesen 38 szöveget.
Egyik prózáját, az Itt a repülőgép címűt, Fülöp Ilona úgy jelentette meg, mint részletet egy készülő regényből. Érdekes lenne erről többet is megtudni: mennyi készült el a tervezett kéziratból, most vajon hol található és megjelent-e belőle még valamilyen részlet? Ezt a titkot valamint amerikai bibliográfiája egészének fehér foltjait csak az fejtheti meg, tárhatja fel, akinek lehetősége nyílik karrierjének amerikai időszakát kutatni.
De hogy ne nyújtsuk tovább, íme szabadkai munkáinak jegyzéke, megjelentetésük helye és időrendje szerint:
1911.
I. Bácsmegyei Napló:
1. Nagyhét, 1911. IV. 16. , 91. szám, 1. old.
2. Nászút, 1911. V. 28., 125. sz., 1. old.
3. Egy tánc szövege, 1911. VIII. 20., 192. sz., 1. old.
1912.
II. Bácskai Hírlap:
1. Ősz, ősz. . ., 1912. IX. 29., 222. sz., 1. old.
1913.
III. Bácskai Hírlap:
1. Vasárnapi fotográfiák, 1913. IV. 13., 85. sz., 5. old.
2. Vasárnapi fotográfiák, 1913. IV. 20., 91. sz., 4. old.
3. Vasárnapi fotográfiák, 1913. IV. 27., 97. sz., 4. old.
4. Vasárnapi fotográfiák, 1913. V. 4., 102. sz., 6. old.
5. Nyári tapasztalatok, 1913. V. 9., 106. sz., 3. old.
6. Vasárnapi fotográfiák, 1913. V. 11., 108. sz., . old.
7. Epizódok a repülő-napokról, 1913. V. 16., 111. sz., 2. old.
8. Epizódok a repülő-napokról II, 1913. V. 17. , 112. sz., 2. old.
9. Az élet szép és jó, 1913. V. 18., 113. sz., 1. old.
10. Vasárnapi fotográfiák, 1913. V. 18., 113. sz., 5. old.
11. Margit...Margit..., 1913. V. 25., 118. sz., 2. old.
12. Aktuális mese, 1913. VI. 1., 124. sz., 1. old.
13. Somlyó Zoltán: Sötét baldachin, 1913. VI. 15., 136. sz., 1. old.
14. Vasárnapi fotográfiák, 1913. VI. 15., 136. sz., 4. old.
15. A feministák Szabadkán, 1913. VI. 26., 145. sz., 1. old.
16. Versek – prózában, 1913. VI. 29., 148. sz., 1. old.
17. Itt a repülőgép – Részlet egy készülő regényből, 1913. X. 5., 229. sz., 1. old.
1931.
IV. Bácsmegyei Napló:
1. Útitárs, 1931. VII. 12.
Szépirodalmi szövegnek tekinthetőek az I-1, I-2, I-3, II-1, III-9, III-11. III-12, III-13, III-16, III-17 és IV-1, míg a többi tárca.
1913.
Kacag a sátán – novelláskötet
Tartalom
Kacag a sátán
Lányok ha unatkoznak 7. old.
Erőpróba 15.
Szerelem 25.
A Sztáné slingelt szoknyája 36.
Balázs Mária levele 45.
Világosság 50.
Amit elmulasztottak 57.
Egy lány és egy asszony 66.
Ősz, ősz 74.
Egy tiszta lányról 79.
Egy félbemaradt arckép előtt 87.
A hetedik asszony 92.
Írások a közeli város messzi emberéhez
Nagyhét 105.
Nász ahogyan Véle lett volna 110.
Nász ahogyan mással lett volna 116.
Mária 123.
Levél egy szőke babához 128.
Egy tánc szövege 136.
Évforduló 142.
Egyszer el akartalak hagyni 150.
Zárszó
Fülöp Ilona szabadkai írónő története tulajdonképpen egy olyan lázadó nőről szóló történet, aki elhagyja a vidéki kisvárost, hogy a nagyvilágban karriert, sikert érjen el, hogy azután szülővárosában érdemtelenül zuhanjon a feledés mély szakadékába. Két évvel a Titanic katasztrófája után ő is New Yorkba indult és fizikai értelemben szerencsésen kikötött. De jelképesen – ugyanaz a sors érte el, mint a szerencsétlen hajót. Elmerült, de nem a mély vízben, hanem a feledésben. A feledés óceánja olyan mély volt, hogy három időbeni lépcsőfok – 1953, 1993. és 1999. – kellett ahhoz, hogy az írónő neve ismét napvilágra kerüljön.
Fülöp Ilona annak idején a városban az egyetlen írónő és újságírónő volt. Ehhez nem csak tudása, hanem mersze is volt, hiszen öntudatos értelmiségi volt, dinamikus, kíváncsi és nyílt lelkületű. Novellái, csakúgy, mint későbbi filmsikere a nő szerencsétlen sorsa elleni lázadást tükrözte, a lázadásét, amelyet egész életén át hordozott önmagában. A szülővárosában fényesen kezdődött három éves újságírói és irodalmi karrierje után, a művelt nyilvánosság nagy meglepetésére, mindent elhagyott és elindult az új, ismeretlen világba.
A jövőbeni bibliográfia-kutatókra vár az a feladat, hogy feltérképezzék amerikai irodalmi és újságírói munkásságát. Joso Šokčićhoz írt levele alapján tudjuk, hogy három lapnál dolgozott. Ma, az Internet korában, azok számára, akik rendelkeznek a szükséges műszaki felszereltséggel, mindez nem lesz nehéz. Természetesen jó lenne megtudni valamit esetleges irodalmi hagyatékáról is és meg kellene állapítani halálának pontos dátumát is.
Ebben a szövegben Fülöp Ilonával életrajzi és bibliográfiai szempontból foglalkoztunk és nem bocsátkoztunk bele munkásságának elemzésébe. Ezt a magyar irodalmároknak, kritikusoknak és irodalomtörténészeknek kellene megtenniük, hogy azután a magyar irodalomtörténet jövőbeni megírásakor megtörténhessen Fülöp Ilona munkásságának értékelése is. Hisszük, hogy megérdemli ezt. A történelem gyakran emleget jelentéktelen költőket, akik egy-két kötetet jelentettek meg, ha másért nem, hát koruk irodalmi hangulatának szemléltetése érdekében. Akkor hát miért ne emlegetnénk egy novellaírót, ha tudjuk, hogy vidékünkön a prózaírók mindig is fehér hollónak számítottak.
A szabadkai magyar írónő történetében kissé furcsán hat, hogy megfeledkeztek róla honfitársai, miközben azok, akik kiemelték őt a feledés homályából, Šokčić, Matković és Vukov, a szerbhorvát nyelvterület irodalmárai közé tartoznak. Ez azonban azt is mutatja, hogy Szabadka egységes kultúrkincsét nem szabad egyedi, nemzeti részeire bontani, elszigetelni.
Fülöp Ilona újságíró, novellaíró és forgatókönyvíró most ismét közöttünk van s reméljük, soha nem engedjük meg neki, hogy elutazzon a – feledésbe.
Összefoglaló
Fülöp Ilonának Joso Šokčićhoz 1953-ban írt levele alapján, amelyet négy évtizeddel később fedezett fel Slavko Matković, ebben a cikkben rekonstruáltuk ennek a feledésbe merült szabadkai magyar írónőnek az életrajzi-bibliográfiai adatait.
Az itteni sajtó első újságírónője és a Kacag a sátán című novelláskötet szerzője, Fülöp Ilona az I. világháború kitörése előtt elhagyja szülőföldjét és Amerikában folytatja karrierjét, ahol forgatókönyve alapján1932-ben forgatták a Tavaszi zápor című nagy sikerű filmet.
Fordította Mácsai Tibor